Tavaszi esőben                

Hiretlen jött tavaszi esőben,

hagytál el örökre.

Fényszilánkon osztozkodó víztócsák kísérték

hazáig, és az égen henyélő szivárvány tarka

ruhájában öltözött madarak keringtek fölöttem.

Akkor nem éreztem hogy tavasz van,

kemény rügyeken szökdécselő sárgarigó helyett,

fekete lódenkabátos varjú kormos szemében a téli

napkorongot kerestem.

Pedig már délről érkező gólyák terelgették az égen

a bárányfelhőket,

és a kikelet jegyesei a frakkba öltözött fecskék,

ragyogva villantak el sötét arcom előtt.