Tavaszi esőben
Hiretlen jött tavaszi esőben,
hagytál el örökre.
Fényszilánkon osztozkodó víztócsák kísérték
hazáig, és az égen henyélő szivárvány tarka
ruhájában öltözött madarak keringtek fölöttem.
Akkor nem éreztem hogy tavasz van,
kemény rügyeken szökdécselő sárgarigó helyett,
fekete lódenkabátos varjú kormos szemében a téli
napkorongot kerestem.
Pedig már délről érkező gólyák terelgették az égen
a bárányfelhőket,
és a kikelet jegyesei a frakkba öltözött fecskék,
ragyogva villantak el sötét arcom előtt. |